A zöld kéz!

                                        A ló halála!

Egy kislánynak volt egy nagyon kedves, aranyos lova. Nagyon szerette őt, majdnem mindig vele aludt. Egy hajókázáson voltak. De egyszer hajnali 1 órakor a ló felébredt valamire. Hirtelen megvadult, és a tengerbe esett. A hajó kereke pedig össze-vissza szabdalta a testét. De, hogy mi volt az, amire a ló felébredhetett, azt már senkisem fogja megtudni, csak aki hajókázni megy este!

                         A szellemlány!

egy aszonyhoz bekopognak éjfélkor és egy kislány az aszt
kérdezi:
-kérhetek egy pohár vizet?
-pesze mindjárt hozom!!
mire kiért a pohár vizel nem ált ott senki.
másnap ujbol megtörtént.
kopogtak és egy kislány volt aszt mondta:
-kérhetek egy pohár vizet?
-pesze mindjárt hozom!!
mire kiért a pohár vizel nem ált ott senki.
másnap elment a közérbe és látta aszt a kislányt a falon a képét.
mégkérdezte hogy ki az a kislány? aszt felete az egyik elado:az a fönök lánya de a lány már meghalt.
nem halt meg tegnap bekopogot és kért egy pohár vizet.
éjfélkor kopogtak az aszony már kivitte a vizet és a kislány volt kért vizet és oda adta neki a vizet..
mikor itta észre vette hogy a kislány kezd halványodni...
megkérdezte: kislény te szelem vagy?
IGEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

                                                              Tipp

Ülj egy töksötét szobában, amiben csak egy gyertya ég a tükör előtt. ülj elé csukd be a szemed és mond el háromszor hogy:HALÁL,HALÁL,HALÁL.NYisd ki éss nézz a tükörbe:azt fogod látni mintha egy alak meg akarna ölni:))

                                                Joe

A történet e Joe nevű emberrő szól.
Kezdődött azzal, hogy Joe kissrácként ismert egy öregembert, aki minden gyereket gyűlölt. Egy alkalommal valami miatt kergette a fiút. A temető felé. A temető kapujából pedig egy igen hegyes drótdarab állt ki. Így amikor Joe becsapta magamögött a kaput, akkor ért oda üldözője, és a drót a szívébe fúródott. Attól kezdve a temetőben kísértett.
Amikor Joe megházasodott, felesége rávette arra, hogy menjenek el a temetőbe. Odaérve a kísértet követni kezdte őket, majd kis idő múlva megölte a csajt.
Joe pedig nem ment többet a temetőbe. De nem ez a lényeg. hanem az, hogy megérkezett a három unokatesója (Sarah, Mark és Polly). Amikor nekik elmesélte, hogy miért nem megy velük a temetőbe, kinevették. Majd amikor Joe elment és otthonhagyta a kölyköket, ők fogták a térképüket és elindultak. Egy erdő volt
a ház és a temető között, itt elvesztették a térképet. Amikor beértek a sírkertbe, természetesen az úton mentek tovább. Majd Mark egyszercsak összeesett és meghalt. Polly pedig kiverte a hisztit, és visszafele kezdett el rohanni. Sarah pedig ment tovább. És egyszercsak egy fán egy embert látott felakasztva. Közelebb ment, és felismerte húgát. térdrerogyott, majd lassan elsötétült a kép...
Joe pedig közben hazaért, és amikor látta, hogy a gyerekek nincsenek otthon, őrültem kezdett rohanni a temető felé. És persze beérve ő is meghalt.
Az utolsó kép pedig az, hogy Joe, Sarah, Mark és Polly sírköve előtt áll a három kölyök anyja és apja, és nem bírják abbahagyni a sírást.
És a hátuk mögött ott a kísértet...

                                  István

Egyszer volt hol nem volt él egyszer egy ember. Nem, ez egy pasi volt aki egyedül élt, és nagyon szerette kutyáját. Amikor este leült a fotelben mindíg nyalogatta a kutya a pasi (neve:István) kezét. Így volt ez most is. Megnyalta kezét, majd a csávó kiment a fürdőszobába, és vérrel a tükörre volt írva: Nem csak a kutya tud nyalni.......... A kutyát 2 nap múlva megtalálták holtan az utcai szemetesben.

                                          Rémálom!

Eljön az éjszaka, nyugovóra térsz,
Álom jön a szemedre, szörnyű rémálom,
Egy kastélyban vagy, egyre jobban félsz,
Hangokat hallasz, a halálodat várod.

Recsegnek a lépcsők, koppan a padló,
Sikolyok és nevetések hallatszanak csendben,
Árnyékokat látsz, feléd száll egy holló,
A halál képét látod üveges szemében.

Becsukod a szemed, próbálsz felébredni,
Itthagyni gyorsan e kísértet világot,
Arra gondolsz csak, elmenni, elmenni,
Hallani vélsz egy lecsapó villámot.

Tűz üt ki a padláson, s közeledik feléd,
Érzed már a füstöt, menekülni kezdesz,
Hirtelen egy óriási fal épül eléd,
Itt leled halálod, ebben biztos lehetsz.

Egy gondolattól vezérelve az emeletre rohansz,
Azt gondolod, felébredsz, s az ágyadban kelsz fel,
Nem nézel a lábad elé, s egy szakadékba zuhansz,
Fekszel csak a földön, kábult, széttört testtel.

Csörög az órád, lenyomod és felkelsz,
Az álomra gondolva félsz még, és rettegsz,
Érzed, hogy este, ha újra lefekszel,
Az álom megint eljő, s meg fog ölni egyszer.

                        Vége a rémálmoknak

Múltak az évek, s már elfeledted,
Azt a szörnyű álmot fejedből kiverted,
De hamarosan itt lesz, meglátod,
S talán most megleled halálod.

Egy hosszú nap eltelt, lefekszel aludni,
Nem akar az álom a szemedre jönni,
Altatót szedsz be, birkákat számolsz,
Addig-addig, míg rémeket nem álmodsz.

Egy temetőben vagy, a harang megkondul,
Éjfélt üt az óra, a föld megmozdul,
A végítélet jött el, a sírok feltárulnak,
Egyre többen lesznek a rothadó halottak.

Megnyílik a föld, kénes szagot érzel,
Egy ördögöt látsz, s csak meredten nézel,
Itt dől el nyomban, hogy ki lesz a Pokolban,
S ki marad a Földön, örökös nyomorban.

Meglát az ördög, s megindul feléd,
Meglátta, hogy élsz, s oda is ért eléd,
Meg kell hogy öljön, hisz túl sokat láttál,
Ezt mondta, s egyből falfehérré váltál.

Tudtad, ha megöl, álmodból nem kelsz fel,
Örökkön örökké csak az ágyadban fekszel,
Mígnem eljön a végítélet napja,
Megint jön az ördög, ki a döntést kimondja.

Fel akarsz ébredni, ez utolsó esélyed,
Nem akarod, álmodban érjen el a végzet,
Kinyitod a szemed, s nyugodtan látod,
Az ágyadon ülsz, véget ért az álmod.

Visszagondolsz, mikor volt előző rémálmod,
Egy év telt el azóta, s a jövődet várod,
Eltelt az év, most meg fogsz halni, tudod,
Előveszed késedet, s a szívedbe szúrod.

                                Unoka!

Megy egy autós egy sötét kopár utón. Egy kislány stoppol. Esik az eső. Hátra ül be. A hapsi hátra fordul. Látja, hogy a kislány eltünt, de a helyén egy kisebb víztócsa van az ülésen. Lefordul egy kisebb útra. Meglát egy nagy házat. Kijön egy öregasszony. Behívja a házba. A hapsi látja, hogy a kislány képe ott van a falon. Szól az öregasszony nak, hogy ezt a kislány t látta és stoppolt neki, és felvette és egyszercsak eltünt. Megszólal az öregasszony, hogy már mások is állítottak be hozzá, hogy a halott unokája stoppolt nekik.

                              Házasság

Réges-rég történt.1 nő és 1 férfi elhatározta,hogy összeházasodnak.Rájuk köszöntött eeküvőjük napja,ám az ifjú menyasszony hiába várt a leendő vőlegényre,mert az a leendő menyasszony húgát vette feleségül a szemközti templomban.A nő nagyon-nagyon dühös lett,ami érthető volt,hisz látta milyen nagy boldogságban él az ifjú pár.Aztán elérkezett a húgáék nászéjszakája.Vihar tombolt London utcáin.Ekkor a cserben hagyott menyasszony elhatározta magát,felöltötte esküvői ruháját melyet sohasem használt,fogott 1 baltát,és eltűnt a húgáék utcájában.Feldarabolta őket.Amikor másnap reggel megtalálták a pár földi maradványait a rendőrök gondolkodás nélkül a nő lakása felé vették az irányt.Az emeletre felérve megdöbbentő látvány tárult a szemük elé:a cserben hagyott mátka az ablaka melletti hintaszékében ült az esküvői ruhájában,rizst szórt,és a nászindulót dúdolta.Majd amikor máglátta a pisztollyal érkező rendőröket felugrott és levetette magát a 2. emeletről.Az esküvői ruhájában temették el.Azóta minden éjszaka ott kísért a londoni temetőben a baltájával 1-ütt és áldozatok után kutat.

                                            Foci rémtörténet

!!Figyelem, ez a cikk abszolút nem tartalmaz horror, szex és egyéb jeleneteket, úgyhogy csak 18 éven felülieknek ajánlom!!

...Hirtelen felriadt. Hanyatt feküdt egy kemény padon, a feje alatt szatyorba tekert, összehajtogatott pokróc volt. Nem mozdult, csak tekintetével fürkészte a plafont, igaz, nem látott semmit. Hallani viszont hallott valamit. Furcsa, ütemesen dübörgő zaj volt az, mely tompán, bár pont zavaró erősséggel szűrődött be abba a kicsi és büdös helyiségbe, ahol álomra hajtotta a fejét. Végigsimította arcát, s egy pillanatra megérezte a só ízét, melyet véletlenül kent a szájába. Elfintorodott, de nem törődött vele. Belesodort kétszer hajába, más testrészét nem mozdította, hiszen mérhetetlenül fáradt volt. Az időt viszont nem tudta, így felemelte karját, s ránézett órájára... Éjjel fél egy... Akkor még van egy kis ideje, gondolta. Mélyen sóhajtott, majd balra fordította a fejét, s megpróbált a vaksötétben társai nyomára bukkanni. Csak kettő volt ott közülük, pedig nyolcan voltak eredetileg. Mindketten ütemesen szuszogva próbáltak aludni, annak ellenére, hogy egyre más és más dallamok szűrődtek be hozzájuk, egybevegyülve emberi sikoltozásokkal. Ismét felnézett a plafonra és elgondolkodott, hol lehetnek a többiek...Talán egy szinttel feljebb matracokon fekve? Vagy talán székeken alszanak?...

- Kit érdekel? Nekem még van fél órám... Pontosabban 20 percem, mert még fel is kell kelnem, ami nem lesz rövid folyamat... - Sóhajtotta, majd ismét elaludt...

- Thermo, kelj fel, hallod?!!- hallott egy ismerős hangot akkor, mikor pont kezdte volna jól érezni magát, hogy fekhet még 20 percet.

- 5 percünk van, barom, jó lenne, ha kelnél, mert még lekéssük! - Ahhh....Ez nem lehet más, csak Felhő, gondolta.

- Na gyere, segítek! - Ezzel Felhő belekarolt, majd felsegítette. Kezébe nyomott egy tárgyat, mely majdnem teljesen egyenes volt, de pont alkalmas arra, hogy rátámaszkodjon, mielőtt összerogyna.

- Felhő! Ti is aludtatok Zsolttal és Patkánnyal? -kérdezte a fekvő.

- Nem, most csak te aludtál. Az előző turnusban viszont mi. Viszont igyekezz, mert mindjárt mi jövünk. - Ezzel kiment a sötét helyiségből, az ajtót persze nyitva hagyta, nehogy véletlenül kint maradjon a közönség őrjöngése és a zene dübörgése. Vett két mély levegőt, majd elindult kifelé barátja után...

...Kint megérezte, milyen hideg volt, vagy csupán az alvás miatt lassult le a vérkeringése, azért fázott? Remélte, hogy az utóbbi, mivel igen röhejesen nézett ki, amiért vacogtak a fogai, pedig nem is volt hideg a teremben, ahová belépett. Beállt a többiek közé, Zsolt mint csapatkapitány éppen a kezdőfelállást kérdezte, veszekedés nem volt, hiszen ekkor már a 8. meccsüket játszották, és mindegy volt, hogy ki mikor játszik, annyira fáradtak voltak. Végül is megállapodtak, marad a szokásos két csere (az ellenfelek szokásos 10 cserejátékosához képest!), most éppen Gyuri és Thermos ült. (Thermosnak be kellett melegednie, annyira fázott. Gyuri pedig a végletekig kihajtotta magát, ezért akart ülni első cserekörben. Egyedül Sanyi nem ült soha, hiszen ő volt a csapat ász kapusa. Mondhatjuk azt is, hogy szinte büntetésből volt kapus ((ami persze nem igaz)), amiért lerántotta a vonaton a plombát a vészfékről, mondván: „Azt hittem, azzal kell kinyitni az ajtót!!”)

...Sípszó, majd a szokásos hajtás. Eddig semmit sem ért, hiszen csupa profi ellen kellett játszaniuk. Nem is sejtették, mikor elutaztak egy másik városba, hogy sokkal erősebb ellenfeleik lesznek. 7 meccsükből csak egy volt döntetlen, a többi mind vesztes játszma. Nem sokra, általában 1-0-ra vesztettek, de így is rombolta a moráljukat, hogy a legjobbat hozzák és nem képesek nyerni... Pedig jó sport ez, hiszen nincs nagyobb élvezet annál (még a röplabda sem!), mint egy műanyag labdát kergetni hosszú műanyagütőkkel, majd valahogy bevarázsolni azt az ellenfél kapujába. Ezt tudták ők is. Élvezték azt a szenvedést is, amit ki kellett állniuk, sokuk le is sérült az utolsó játszma, a 12. végére, Zsolt az utolsó meccset például végig kispadról izgulta végig, de nem is csoda, hogy fáradt volt, hiszen remekül játszott és tartotta össze a csapatot végig.

Tetőpontjukat az éjjel egyórai meccsen érték el, ahol, mintha mindenki megtáltosodott volna. A cserejátékosok már az első perc végén ott álltak maximálisan lelkesedve a többiek játékát látva, hiszen mindenki fantasztikusan teljesített. Lassan ők is beállhattak, ezzel is friss erőt vive a csapatba, míg mások pihentek. Az előző vereség után egyikük sem sejtette, hogy másfél óra alatt képes annyit regenerálódni, hogy állva hagyják az ellenfelet. Zsolt még jobban összetartotta a csapatot, Gergő még több gólt lőtt, Patkány még pontosabban passzolt és küzdött és nem utolsósorban nem fejelt bele a labdába, amiért már kétszer kiállították. Felhő szárnyakat kapott, Felhő itt, Felhő ott, majd ismét labdaközelben. Feri a legjobb hátvédet játszotta ezen a meccsen, Thermos pedig gyorsabban futott.

Rémtörténet:
1.
Egy nő ment az utcán. Köd volt. A ködben valaki a nevét suttogta:(pl.:Elisabeth!)A nő nagyon megijjedt. Rémülten felkiálltott:
-Ki az?
-Elisabeth!-mondta a suttogó hang. A nő gyorsan hazafutott. Mindent bezárt. A szekrényre nézett. Onnan szólt a suttogás. Kinyitotta. Egy hulla volt benne.
Másnap, a hiradóban: Két hullát találtunk egy szekrényben-jelentette a rendőr.- Egy gyilkos jár New Yorkban. Eddig minden utcában 1 férfit és egy nőt találtunk a szekrényben. Mindenki csoportosan gyülekezzen, mert egyedül élőket gyilkol. Egyik megölt egyén sem lakott együtt, és nem is ismerik egymást. Kerüljék az ismeretlen, gyanús szerepeket. Sötétedés előtt érjenek haza. Veszély van. Ezt más földrészeken is jelentették. Egy rémet!
ezt én írtam, egy film ötletén!

2.
Ez egy igaz történet:

Volt egy nagyon vad kutyája annak a családnak. A családfő elvitte lelőni. Hazavitte, és elkezdték elásni. Elkezdett esni az eső, abbahagyták az elásást. A lányuknak éjszaka Wc-re kellett mennie. Üvegfalú házuk volt. Kinézett az udvarra, és a kutya mozgott! Holott már előtte meghalt...másnapra eltűnt!

                                              Pistike

Pistike megnézte az esti filmet aminek a cime az volt hogy:kéz és lábtörést!
a film arrol szolt, hogy levágták az ember lábát,kezét....mindegyik testrész magába is életre kellt és minden embernek eltörte a lábát,kezét.....mikor vége lett,pistike le is feküdt aludni.....
éjszaka felébredt és zajt hallott a pincéböl....lement hogy megnézze mi az.....becsukodott mögötte az ajto ahogy belépett a pincébe...nagyon sötét volt....nem látott semmit..... egyszer csak hideg fájdalmat érzett a karjába és lábába......és ekkor??? .......felébredt!