AZ ÁLOM ÚTVESZTŐJÉBEN
ÁLOMVILÁG - EGY MÁSIK VILÁG?

"Össze akarom állítani életem aktáit. Ki tudja, mennyi időm van még? A lépés, melyre elszántam magam, talán végzetes lesz. Lassan, biztosan múlik az éj. Majd egyszer csak jön, lábhegyen, mint a gyilkos, a fekete Álom, és nesztelen mögém áll. Hirtelen a szememre szorítja tenyerét. És akkor nem vagyok többé a magamé. Akkor megtörténhetik velem akármi. Össze akarom állítani életem aktáit, mielőtt még egyszer elaludnék."
(Babits Mihály: A gólyakalifa /részlet/)

Minden ember álmodik, de sokan elfelejtik álmaikat reggelre, s ezért azt hiszik, nem is álmodtak. Az álom az alvás időtartamának mintegy 20 %-át teszi ki. Az ősi kultúrákban az álmot az istenek és démonok üzeneteinek tekintették. Az álomjelenség metafizikai felfogása a mai napig jellemző, a Nílus környékén élők például még manapság is azért burkolják turbánba a fejüket, hogy alvás közben nehogy kiszálljon a lelkük a fejükből. A keleti vallások képviselői és gyakorlói úgy gondolják, hogy létezik egy anyagtalan lélek, vagy szellem, ami ébren marad az alvás során. Utazik, különböző élethelyzeteket él át, s ezeknek emlékeit adja át az agynak, amikre ébredésünk után álomképekként emlékezünk. Lehetséges, hogy az ezoterikusok által emlegetett "finomtest" vagy asztráltest az az anyagtalan valami, ami ugyanolyan - vagy még nagyobb - tudatossággal rendelkezik elalvásunk után, mint ébrenlétünkkor?
Az álom-tevékenység pszichológiai és neurobiológiai kutatásai során a szakemberek rájöttek, hogy az álom az agy harmadik tudatállapota lehet, amely ugyanúgy különbözik az alvástól, ahogy az alvás az ébrenléttől. Ez a gondolat egyébként már szerepelt a hindu (védikus) mitológia Upanisadok című művében is, mely szerint az emberi agy az ébrenlét, az álom nélküli alvás és az álommal kísért alvás állapotait váltogatja.
Egyes kutatók körében az álom (és az agyműködés) informatikai modellje is teret hódít. Ez az irányzat mesterséges intelligenciával megáldott gépekkel modellezi az embert, s az agyat számítógéphez hasonlítja, de nem veszi figyelembe, hogy mennyire képlékeny az emberi agy és milyen fejlődésen, változáson megy keresztül az egyedfejlődés során. Ráadásul figyelmen kívül hagyja azt a nagyfokú eltérést, hogy a számítógépet áram táplálja, míg az agynak egyszerre kell irányítania a saját és az egész szervezet energia-háztartását. E modell az alvásról és az álomról nem sok mindent tudott megmagyarázni... (Talán a Szárnyas fejvadász című sci-fi film és az alapjául szolgáló "Álmodnak-e az androidok elektromos birkákról?" című regény ihlette meg e kutatókat.)
Az ébrenlét-alvás-álom ciklusának bonyolult neurobiológiáját már nagyjából feltérképezték a tudósok, de hogy mi az álom funkciója (funkciói), arra még nem találták meg a magyarázatot. Miért álmodunk? Egyelőre csak kérdések és feltevések vannak:
- Az álom talán "őrként" működik, ami időnként - periodikusan - felületessé teszi az alvást, hogy a környezet külső ingerei eljuthassanak hozzánk, s ezáltal biztosítja a "túlélést".
- Az álom és a tanulási képességek összefüggését kutatva az a hipotézis is felmerült, hogy az álom hosszú távúvá alakítja a rövidtávú memóriát.
- Néhány pszichológus szerint - habár kisebbségben maradtak elgondolásukkal - az álom csupán olyan érdektelen kísérőjelensége az alvásnak, mint amilyen a fantáziálás az ébrenlétnek.
- Egyes kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az álom eltörli az ébrenlét során felgyülemlett felesleges információkat (Crick-nél: felejtés-álom),
- Freud és követői úgy gondolják, hogy az álom azokat az elfojtott vágyakat jeleníti meg és hagyja lejátszódni a tudatban, amelyek nemkívánatos terhet jelentenének az éber tudat számára,
- Jung és hívei szerint az álom a tudattalan legtisztább terméke, mert nem manipulálható, s ezáltal a legmegbízhatóbb információforrásunk.

ÁLOMBELI ELTÉRITÉSEK
Az ufókkal és eltérítésekkel kapcsolatos beszámolókban gyakran szerepelnek álomemlékek is. Ezek pontosabb elemzéséhez segíthet az alábbi megfigyelés, amit az álom-kutatók utazások után végzett kísérleteknél tapasztaltak (az utazást itt akár "kozmikus utazással" is behelyettesíthetjük):
- a 8 nappal azelőtti események gyakran bekerülnek az álomba,
- a 7-8 napos "lappangás" után az utazás "díszlete" (helyszín) megjelenik az álomképekben.
A kutatások alapján feltételezhető, hogy az álmodás folyamatát kétféle emlékezés jellemzi. Az egyik nem rendelkezik térbeli paraméterekkel és a nem sokkal azelőtt bekövetkezett eseményekkel hozható összefüggésbe. Ez az emlékezés a felelős a napi élménymaradványokért. A másik, térbeli emlékezés 6-7 napon át látens marad, vagyis eddig nem jelenik meg az álomban - ez jeleníti meg a környezetre vonatkozó emlékeket. Az utazással összefüggő álomképek a 7-8. nap táján jelennek meg és a hazatérést követően is megmaradnak. Szokványos életkörülmények során a megszokott környezet elemei kerülnek be az álomba - talán emiatt nem emlékszünk mindig az álmainkra, mert semmi "különös" nem történik bennük. Utazás során viszont a környezet újszerűsége lehetővé teszi, hogy viszonylag pontosan megállapíthassuk az álombeli jelenet hátterében álló esemény időpontját. Könnyen elválasztható egymástól a múlékony, nem térbeli emlékezés és a térbeli emlékezés, ami csak a 8. nap táján kerül a felszínre. Akik arra gyanakodnak, hogy eltérítették őket, netán álomemlékeik, vagy testi elváltozásaik is erre utalnak, azoknak érdemes visszagondolniuk álmaikra, mert az álmok - még ha esetleg néhány (általában 8) nap késéssel is - lehet, hogy egy kozmikus utazás emlékét hozták a felszínre. Az álom-emlékezés e 8 napos "késésével" magyarázatot kaphatunk arra is, hogy az esetleges beavatkozások nyomai miért jelentek meg "korábban", mint ahogy álmunkban lezajlott volna az eltérítés. (Persze az is feltételezhető, hogy az álom abban a sokat emlegetett 4. dimenzióban történik vagy jelenítődik meg, ahol állítólag nincs idő, s az a bizonyos 8 nap eltérés azért van, mert a tér-időben létező agynak "át kell konvertálnia" az eseményeket az időtlenségben zajló "lelki" síkról.)
Az ufókutatás és az álomkutatás eredményei egy másik területen is összefüggést mutathatnak. Az eltérítések vagy látogatások beszámolóiból jól ismert az az állapot, amikor az idegenek valamilyen módon "lebénítják" az embert. Ebben az ijesztő, igen kellemetlen állapotban az ember a tudatánál van, de minden erőlködése ellenére sem tud megmozdulni, ritkán csak a szemét tudja mozgatni. Az alvás-kutató pszichológusok és neurobiológusok vizsgálataik során az álom-tevékenységet az álom megjelenését kísérő jegyekből tudták megkülönböztetni az alvás álom nélküli periódusaitól. Az álom kísérő jegyei: az izomtónus teljes megszűnése, a gyors szemmozgás (rapid eye moving - REM) és az erekció. (Az erekció akkor is minden esetben bekövetkezik, ha az álom mentes az erotikus tartalomtól - férfiaknál igen látványos, de nőknél ugyanúgy megtörténik, csak nehezebb regisztrálni.) Az álom az éberségi küszöb jelentős emelkedésével és szinte teljes bénultsággal jár (az állatokon végzett kísérletek azt mutatták, hogy az állat süketté, vakká és mozgásképtelenné válik, ezáltal igen sebezhető lesz). Az álom csak az agy egy sor "biztonsági ellenőrzése" után következhet be, vagyis csak akkor álmodhatunk, ha teljes biztonságban vagyunk, és csak ilyenkor merülhetünk mély álomba. Érdekes, hogy az álmodás során, a teljes bénultság ellenére a szemünk mégis mozgásképes, sőt, minden esetben, "kötelező jelleggel" gyors szemmozgást produkál.
Az idegenek beavatkozásakor, amikor "lebénítják" az embert, lehet, hogy az agy harmadik - álomnak megfelelő - állapota kapcsolódik be. És ez rögtön felveti azt a kérdést, hogy az eltérítések általában az agy éber, alvás vagy álom állapotában következnek-e be? Lehetséges, hogy az éber vagy alvó ember "lebénítása" azért szükséges, hogy ezáltal (biológiai visszacsatolások révén) az álom állapotát érjék el az embernél. Az álom-állapot alatt az ember viselkedése és agyműködése megváltozik, s ez segítheti az idegeneket munkájuk elvégzésében (de talán feltétele is a sikeres eltérítésnek):
- az álom-periódus alatti bénult állapotban (ez persze nem zárja ki a tudatosságot!) az ember képtelen felvenni a harcot az idegenekkel, s ez megkönnyíti a dolgukat,
- az álmodás során fellépő erekció "kapóra jön" a szexuális jellegű vizsgálataikhoz,
- amennyiben az álmodás valóban hozzájárul - illetve feltétele - az agy bevésési folyamatai és a tanulás normális működésének, akkor az ufókutatók azon feltételezése is helytálló, hogy az eltérítések alatt az idegenek valamire tanítanak minket,
- az ufók kiválóan tudnak rejtőzködni, tehát valószínű, hogy az eltérítések, látogatások nem csak azért történnek éjszaka, mert ilyenkor kevésbé feltűnő a megjelenésük, hanem mert az emberek többsége éjszaka kerül az álom állapotába,
- elképzelhető az is, hogy az eltérítés alatt megélt valódi történéseket olyan álomképpel helyettesítik, amit emberi agyunk könnyebben fel tud dolgozni (kb. mintha ébrenlétünk során egy fantáziaképbe élnénk bele magunkat),
- végül az is lehetséges, hogy az idegenek "törölni" szeretnék tudatunkból az eltérítés emlékeit (hogy olyan neurofiziológiai módon felejtsük el az eseményeket, amik miatt az álmainkat is gyakran elfelejtjük), de ez nem sikerül tökéletesen, és furcsa álmok formájában emlékezünk vissza a történtekre (repülés, vizsgálószoba, különös fények stb.) .
Hogy az álom-állapot pontosan miért szükséges az eltérítéseknél, annak megválaszolásához többet kellene tudnunk az álom funkciójáról, de sajnos egyelőre csak a cikk elején megfogalmazott kérdésekből indulhattunk ki. Az viszont bizonyos, hogy az álom állapota neurofiziológiailag teljesen eltér az agy két másik fázisától - az ébrenléttől és az alvástól.

MINKET IS ÁLMODNAK?
Ébrenlét és alvás mezsgyéjén néha fogalmunk sincs, kik is vagyunk tulajdonképpen. A színhely ismerős, de nem tudjuk eldönteni, melyik világban van jelen. Lehetséges, hogy az álom egy másfajta létben zajlik, hogy az "álomvilág" a fizikai világtól elkülönülő és attól független, vagy azzal szervesen összefüggő tudatállapot? Ezoterikus tanok szerint egyes aurarétegek, vagy másnéven finomtestek az alvás során elválnak a fizikai testtől, s utazásokat tesznek a transzcendens világokban. Az álmok talán ezeknek az utazásoknak az emlékképei. S talán ez az utazás ad magyarázatot arra az általános megfigyelésre is, hogy az álmok "követik" az ébrenlét eseményeit, jók, vagy rosszak aszerint, hogy ébren töltött óráink milyenek voltak. E folyamat meg is fordítható, hiszen, egy kellemes álom után nyugodtan, elégedetten és kipihenten ébredünk, függetlenül attól, milyen volt az előző napunk hangulata. Magasabbrendű tudatunk talán finomtesteink utazása során ér el minket, figyelmeztetve valamire, amit meg kell tanulnunk, vagy át kell élnünk. Az álmodás folyamata közben sokféle élethelyzettel találkozhatunk, akár teljesen "kibújhatunk a bőrünkből".
Lehetünk ellenkező neműek, vagy korunknál sokkal öregebbek.
Megtapasztalhatjuk a rettegést, a boldogságot, vagy bármi mást, ami jelen életünk számára "tabu", át nem élhető, meg nem érthető. A "hétköznapi" álmok is olyannyira valósnak tűnnek, mintha megtörténtek volna. Hiszen, ha saját magunkról álmodunk, észre sem vesszük, hogy álmodunk, mert azonosulunk a főhőssel. De valóban csak azonosulunk az illetővel; nem lehetséges, hogy tényleg mi vagyunk ő is, csak egy másik világban? A tudomány képviselői évek óta tisztában vannak az ún. párhuzamos univerzumok létezésével, s felfedezésüket 1995 februárjában nyilvánosságra hozták. Kvantummechanikai elméletük szerint az univerzum végtelen sokszor osztódhat, s így a kialakult párhuzamos univerzumok száma elérheti a végtelent. A párhuzamos univerzumok ugyanebben a tér-időben vannak jelen, csak más rezgéstartományokban. A párhuzamos univerzumok létezésének felfedezése magyarázatot adhat sok parajelenségre, vagy az ufók jelenlétére, de más megvilágításba helyezheti az "álomvilág" fogalmát is. Lehetséges, hogy akiről álmodunk, mi magunk vagyunk egy más frekvencialitású birodalomban. "Ott" a finomtestnek elnevezett rezgésállapotunk az úr, s lényünk ezen része az álom során átveszi az irányítást. Vagyis az álom (az egész alvás?) alatt a finomtest(ek) rezgésállapota dominál, azzal a részünkkel azonosulunk. De ahogy álombeli önmagunk nem tudja, hogy éppen álmodjuk (?), s valóságnak érzi létét és környezetét, úgy mi sem feltételezzük, hogy valaki - esetleg egy másfajta tudatunk, akár Isten - álmai vagyunk. S ha egy "nagy álom" statisztái vagyunk, ki írja a szerepeket? Mindenki a sajátját készíti elő, vagy esetleg egy egyetemes rendező elv működik közre, s ügyel a komplex álomra, amit mi az Élet tragikomédiájaként tapasztalunk meg?

ÁLOM-VILÁGOK ARCAI
Álmunkban néha olyannyira azonosulhatunk egy másik személlyel, hogy ébredésünkkor komoly feladatot okozhat eldönteni, melyikünk is az "én", s hogy eddig nem éltünk-e meghasonlottságban. Vagy álmunkban lehetünk egyszerre több személy bőrében is. Előfordul olyan eset is, amikor egyetlen személy, "mi magunk" vagyunk, de egyidejűleg több élethelyzetben, helyen, korban kell helytállnunk. Mintha tudatunk képes lenne megoszlani. Az alábbi élmények is ezt feltételezik.
"Egyetlen álomban (tehát ébredés nélkül) több személy életét tapasztaltam meg, de mindegyikükét a saját tudatommal, értékrendszeremmel, temperamentumommal stb. Mintha egy "köztes létben" próbálgattam volna, milyen élethelyzet lenne a legmegfelelőbb egy olyan karakter számára, amilyen én vagyok. A különböző, összefüggéstelen szerepeket egy képeskönyv (forgatókönyv?) olvasása választotta el egymástól. Ezalatt ismerkedtem a következő figurával, akit szintén nekem kellett eljátszanom. A tudatom a szerepek alakításakor és a könyv nézegetésekor mindvégig az enyém volt, csak a test változott minden epizódnál."
A következő eset még érdekesebb.
"Egy reggelen kétszer ugyanazt álmodtam egymás után. Másodszor sajnos lemaradt a befejezés, mert csöngettek és felébredtem. Ezért a két álom, a befejezést tekintve, nem is biztos, hogy egyforma lett volna, de amit sikerült másodszor is megálmodnom, az teljesen egybevágott az előzővel. Sőt, másodszorra tudtam, mi következik, s tudtam, hogy arra ki hogyan reagál majd, s annak mi lesz a következménye. A két álom között nem ébredtem fel. Amikor az első véget ért, a második rögtön elkezdődött, ugyanúgy, ahogyan az első. Az álom hosszú és összetett volt, rengeteg szimbolikus elemet tartalmazott. Néhány kódot, a tudatalatti, vagy a finomtest üzenetét sikerült megfejtenem, de hogy miért álmodtam meg ugyanazt kétszer egymás után, arról fogalmam sincs. Az álom segítségével mindenesetre bepillantást nyerhettem egy olyan felelősségteljes tudatállapotba, amelyben az ember előre ki tudja számítani az események sorozatát, s ezért, azokat befolyásolva a Teremtéssel "kooperálhat"."
Hasonlatos ez a déjá-vu élményekhez, amelyeknél úgy érezzük, az esemény egyszer már megtörtént velünk, vagy előre megálmodtuk valaminek a bekövetkezését. A prekogníciós (jövőbelátást, előérzetet feltételező) álmok leginkább vészhelyzetekben gyakoriak, pl. repülőszerencsétlenségeket elég gyakran és sokan álmodnak meg előre, a baleset bekövetkezte előtt. (Az amerikai és az orosz hadseregben komoly parapszichológiai kutatások folynak, hiszen a jövőbelátó és a távolbalátó képességeket sok területen kamatoztatni lehetne, pl. balesetek megelőzésénél is.) Sokak számára ismerősek az egyszerűbb jós-álmok: néha előre megálmodják, hogy ismerőseiket melyik ruhájukban fogják viszontlátni, vagy hogy ki hívja fel őket váratlanul. E haszontalannak tűnő élmények azért lehetnek fontosak a mindennapi életben, mert általuk rácsodálkozhatunk rejtett képességeinkre, a Tudat még feltérképezetlen működésére. S ez önbizalmat adhat ahhoz, hogy ismeretlenül is rábízzuk magunkat, mert csak üzeneteit figyelve ismerhetjük meg.
Ahogy Babits is rávilágított, nem tudhatjuk, mennyi időnk van megismerni, rendszerezni azt a "valamit", ami ezidáig voltunk (vagy akik lenni szeretnénk?). Életünk "aktái" összeállításával már az első pillanatban elkéstünk, jóllehet pont azért, mert nem ismerjük az első pillanatot, s az azt létrehívó pillanatokat (pl. előző életeinket). Folyton változunk, s (álmunkban) akármi megtörténhet velünk. Azután nem vagyunk többé a magunké. A bennünk és körülöttünk zajló változásokra figyelve, az Életet tisztelve azonban mélyebb önismeretre tehetünk szert.