|
Az 1. óra anyaga
Nikolett prof. 2005.01.14. 18:24
 A melatonin csodája... 1/5
Szijjasztok!
Üdv az első órámon!
„Az év 8760 órájából közel 3000-et töltünk el alvással”
(Leutner)
„Az élet meghosszabbításának egész titka, hogy meg ne rövidítsük”
(Móra Ferenc)
Az út kezdete...
A régmúlt idõkben az emberek századokon át hitték, remélték, hogy valamelyik alkimistának sikerül megtalálnia a „bölcsek kövét”, amelynek segítségével nemcsak más fémekbõl lehet majd aranyat csinálni, hanem az örök fiatalsággal is megajándékozza az emberiséget...
Sok gyönyörû festmény témája is lett az „ifjúság kútja”..., de a remény csalókának bizonyult. A bölcsek kövét nem találták meg. Az alkímia még a XX. században is „kísértett”, így pl. folyt „aranycsinálás” Ferenc József udvarában (1868-69-ben), a császár utasítására, de folyt az 1920-as (!) években Németországban is, (ahol ebbõl akarták kifizetni a háborús jóvátételt). Majd megszületett a kémia, a gyógyszerkémia és a gyógyszertan tudománya, óriási mértékben fejlõdött az orvostudomány, de a minden problémának egy gyógyszerrel történõ megoldásának vágya tovább élt...
Így pl. a vérbaj és az álomkór gyógyszerét felfedezõ, a modern kemoterápia megalapítójának tartott, Nobel-díjas Ehrlich professzor élete végéig kereste azt az egyetlen gyógyszert (nevet is adott neki: terapia sterilisans magna), amelynek segítségével minden, az emberi szervezetbe bejutott baktériumot el lehet majd pusztítani...
A kutatókat abban a korban is sokat foglalkoztatta az élet (abszolút idõtartamának) és ezen belül a fiatalság-fiatalosság meghosszabbításának problémája. Ez szorosan kapcsolódott az akkoriban születõ endokrinológiához..., hiszen az ember örök vágya, örök célja volt az örök fiatalság, az állandó egészség s a magas életkor. E célokat – részben – az állandóan fejlõdõ tudomány eredményesen szolgálta: míg kétezer évvel ezelõtt a várható átlagos életkor 22 év volt; az a 30 éves háború idején (1618-48) már 31 évre nõtt, s napjainkban a 70 évet is meghaladja.
S hogy a magyar tudománynak sosem volt szégyenkezni valója, hogy elmaradott lett volna, egyetlen példa (errõl a területrõl): kb. 200 éve jelent meg kora kiemelkedõ német orvosprofeszszorának, Hufeland Kristóf Vilmosnak „Az ember élete meghosszabbításának mestersége” címû könyve német nyelven. Néhány évvel megjelenése után, 1799-ben magyarul is megjelent – Kováts Mihály orvos fordításában.
Kevesebb sikerrel járt a megfiatalítás, az örök fiatalság titkának kutatása. Sajnos a régebbi századokban megfoghatatlan, ismeretlen alapokon nyugvó kutatásokat sokkal inkább a babona, a szélhámosság, mint a tudomány fémjelezte. Gondoljunk csak az alkimistákra, vagy Báthory Erzsébetre, akirõl azt állították, hogy fiatal lányok vérében fürdött, vagy Casanova kortársára, Cagliostro „grófra”, aki egyformán volt sikeres orvos, filozófus és alkimista – s „mellesleg” az egyiptomi szabadkõmûves páholy alapítója is –, s aki sikeres ipart ûzött az örök ifjúság elixírjével... Sikerét annak (is) köszönhette, hogy saját magáról azt állította, hogy már 100 éves is elmúlt...
A fordulat, pontosabban a realitás lehetõsége akkor jött el, amikor az öregséggel foglalkozó tudomány, a geriatria (vagy gerontológia) kb. 100 évvel ezelõtt kialakult.
A „kezdet” idõpontját pontosan ismerjük: 1889. május 31. Ezen a napon tartotta Párizsban a Francia Biológiai Társaság soron következõ tudományos ülését. Az elõadó a 72 éves ismert, s köztiszteletben álló Brown-Secard professzor volt...
Beszámolt arról, hogy saját bõre alá állati herekivonatot fecskendezett. Úgy találta, hogy a kezelés hatására növekedett étvágya, szellemi- és testi ereje is.
Sajnos a következõ évek során kitûnt, a csodálatos hatás múló jellegû, s jórészt önszuggesszión alapult.
Brown-Séquardnak volt elõfutára: néhány évvel korábban (1849-ben) egy másik francia, Berthold bebizonyította, hogy ha a kiherélt kakas heréjét valahová máshová visszavarrta, az állat megtartotta kakas jellegét, nem alakult át kappanná.
De térjünk vissza a fiatalító eljárásokhoz...
Az elsõ számottevõ eredmények az osztrák Steinach és az orosz Voronoff nevéhez fûzõdtek.
Steinach elõször öreg állatokba fiatal egyedek heréit ültette be: az eredmény valóban látványos volt: az állatok „megfiatalodtak”... A mûtött állatokból késõbb kivette a beültetett herét. A szövettani elváltozásokból arra következtetett, hogy az ivarsejteket termelõ szövetek tönkrementek, de a herehormont termelõ Leydig sejtek száma erõsen megszaporodott.
Azt a képet kapta, mintha az állatok herevezetékét kötötte volna le (akkor ti. az ondó pangása miatt az azt termelõ sejtek elpusztulnak, de a hormontermelõk szaporodnak).
Ebbõl kiindulva arra gondolt, hogy hasonló eredményt érhetne el embereken is. Az elvégzett mûtétek során valóban értek el bizonyos sikereket, de a mûtét nem vált általánosan elterjedtté, sõt nemsokára el is felejtették.
Hasonló sorsra jutottak Voronoff kísérletei is. Õ emberszabású majmok heréit ültette át férfiakba. Néhány esetben Neki is sikerült ideig-óriáig tartó „megfiatalodást” elérnie, de az eredmény a legjobb esetben is csak átmeneti volt...
Évtizedekig – látszólag – nem történt semmi. A kutatások folytak, születtek is eredmények (elsõsorban a gondolkodást-emlékezést javító gyógyszerek elõállításának területén), de az „ifjúság kútja” csak nem készült el...
hf: nézzetek utána, hogy mit tudtok az aranyró.....
Üdv: Nikolett Malfoy White professzornő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
